A fiatal édesanya kálváriája több mint 4 éve tart. Ezalatt túlélte a méhnyakrákot, csaknem belehalt egy fertőzésbe, eltávolították a méhét és megismerte a csontig hatoló fájdalmat, valamint a lelki traumát, amiért soha többé nem lehet már gyermeke. Bár még most sem teljesen tökéletes minden az életében, azt mondja, már csak rossz álomként gondol a történtekre, amelyből örül, hogy felébredt.
Diána története négy éve kezdődött. Bár 16 éves kora óta rendszeresen járt méhnyakrákszűrésre, 2015 év végén több alkalommal is kontakt vérzést tapasztalt a párjával való együttlétük után. Az első alkalommal – épp a rendszeres szűrések miatt – még nem aggódott, betudta annak, hogy esetleg a kelleténél hevesebbek voltak, de a második és harmadik alkalom után már nagyon megijedt. (Különösen azért, mert a fiatal anyukának, kislánya, Zoé születése előtt egy évvel, 2011-ben már volt egy P2+ HPV gyanús citológiája, bár a későbbi kontroll nem mutatott eltérést, és mert édesanyjának annak idején szintén meg kellett küzdenie a méhnyakrákkal.) Ezért nem is vacillált, soron kívül elment a szakrendelésre, hogy levegyék a mintát.
„27 évesen, 2016 februárjában kaptam meg az eredményt: P3 AGC-Nos lett. Mindenki legyintett rá, biztosan csak egy egyszerű gyulladás. Felkerestem egy magán nőgyógyászt Veszprémben, aki 12 ezer forintért – öltözéssel és vetkőzéssel együtt – mindössze öt(!) percet szánt rám, majd közölte: méhgyulladás” - emlékszik vissza a történtekre Diána, aki nem nyugodott bele az eredménybe, és felkeresett egy neves budapesti nőgyógyászt.
„Egyből felrendelt magához, hogy levegyék a HPV-szűréshez a mintát. Nagyon gyorsan, egy hét alatt megjött ennek az eredménye, miszerint HPV 33 típusú fertőzésem van. Ez egy magas rizikójú onkogén HPV-fertőzés. Ezután nem is volt kérdés, hogy átirányít egy kollégájához, aki elvégzett rajtam egy kiterjesztett kolposzkópos vizsgálatot. Sajnos mivel már vizsgálat közben látszott, hogy nem csak egy szimpla gyulladásról van szó, vettek biopsziás mintát is. 2016 április végén kaptam meg az eredményt: CIN2-CIN3 (rákmegelőző állapot – szerk.) fokális mirigybe terjedéssel.”
Diánán május végén, Budapesten elvégezték az első loop konizációs műtétet, amelynek köszönhetően a következő két citológiai eredménye megfelelő lett, mígnem azonban 2017 őszén jött az újabb sokk: egy P4 Cin2 Agc-Nos lelet.
„Nem számítottam rá, azt hittem, a műtéttel minden rendbe jött. Rengeteget sírtam, nagyon féltem, hogy mindent elölről kell kezdenem, még akkor is, hogy tudtam, ez még nem rák, csak rákmegelőző állapot. 2017 decemberében kezdődtek elölről a vizsgálatok, kiegészülve egy kismedencei MR-vizsgálattal. Amint meglett az újabb eredmény, a CIN3-CIS, gondolkodás nélkül ki is írtak újabb műtétre. Hozzáteszem, a kedves doktorom közölte: annak örüljek, hogy nem nagy az elváltozás. Nem mondom, hogy megnyugtató volt, hiszen másfél röpke év telt el a két műtét között.”
Önnek rákja van!
2018 januárban Diána túl volt a következő operáción, azt hitte, ezzel örökre leszámolt a betegséggel, azonban az eredmény azt mutatta, nem sikerült épben eltávolítani a rákos szövetet.
„Nagyon szerettem volna még egy kisbabát, de mivel sorozatban elvetéltem, egyre kevésbé mertem reménykedni abban, hogy ez valaha sikerülni fog nekem. Erősen elkezdtem gondolkodni, hogy keresek egy olyan sebészt, aki nem csak daganatos betegekkel foglalkozik, hanem szülész is. Ráadásul mivel a „nem épben metszett” leletemre azt a választ kaptam, biztosan a szövettanászok hibáztak, egyre kevésbé volt bizalmam.”
Diána ezért új nőgyógyászt keresett. Azt meséli, az új orvos teljes másképp állt hozzá, emberként kezelte, átbeszélték az előzményeket, majd megvizsgálta. Nem számított a már egyébként is elszenvedett dolgoknál rosszabbra, így hatalmas pofonként érte, amikor a doktornő közölte vele: Diána, önnek rákja van!
„Nem jutottam szóhoz, nem kaptam levegőt. Nem értettem az egészet. Hogy mim van? Hogyan lehetséges ez? Miért történik ez velem 29 évesen? A kislányomra gondoltam. S nagyon féltem. Jobban, mint eddig bármikor. Az első sokk után megpróbáltam újra magamhoz térni. Akkor most hogyan tovább? Mi a következő lépés? Szépen átbeszéltük a lehetőségeimet. Ha nem terjedt át a méhemre, akkor talán elég lesz egy totális laparoszkópos hysterectomia, ha viszont mégis átterjedt, akkor nagyobb operációra lesz szükség. Szeptemberben a szövettani vizsgálat igazolta a rákot, de csak a maradék méhnyakamon. Nem volt más hátra, megbeszéltük a méheltávolítás időpontját, 2018. novembert.”
Itt a vég!
Diánát lelkileg borzasztóan megviselte a tudat, hogy soha többé nem lehet gyermeke. „Mindenki azzal vigasztalt, hogy már van egy csodálatos kislányom. Mégis nehezen emésztem ezt meg mind a mai napig. Ráadásul akkoriban egy új kapcsolat kezdetén álltam, mégis hogyan adagoljam be ezt valakinek, akivel még csak most ismerkedek? Biztos voltam benne, hogy el fogom veszíteni, de szerencsére tévedtem.”
A fiatal nő a kritikus hetekben, hónapokban lelki támaszra is talált: a méhnyakrákos nők támogatására létrejött Mályvavirág Alapítványon keresztül a sorstársaktól mentális segítséget kapott. És bár ennek köszönhetően is a műtét után viszonylag gyorsan regenerálódott, decemberben nem várt fordulat jött. Napra pontosan egy hónappal az operációt követően, Diána iszonyú fájdalmakra ébredt.
„Azt hittem, itt vég. A hüvelycsonktól indult a fájdalom, de kisugárzott szinte az egész testembe. A párom tudta, azonnal kórházba kell menni, még ha én nem is akartam. Rettegtem, nem tudtam, mi történik velem. Közben a fájdalmaim egyre erősödtek, hiába kaptam morfin tartalmú fájdalomcsillapítókat. Teltek a napok, vizsgálgatott minden orvos, köztük sebész is, mégsem tudta senki, mi a bajom. Három nap szenvedés után az operáló orvosom a vizsgálójába hivatott, és hüvelyi úton felnyitotta a gyulladt és gennyes hüvelycsonkot. Kiderült, egy 6 cm átmérőjű vérömleny keletkezett, ami ráadásul el is fertőződött. Ha nem cselekszenek időben, karácsony előtt, 29 évesen, bele is halhattam volna. Kissé ironikusan azon viccelődtem: túléltem a rákot, és majdnem belehaltam egy fertőzésbe.”
Kilenc nap kórház, rengeteg gyógyszer és vizsgálat, majd Diánát szenteste hazaengedték. De a kálváriája még ezzel sem ért véget: előbb elveszítette a munkáját, majd 6x5 cm-es ciszta nőtt a petefészkébe, ráadásul két havi rendszerességgel, ismétlődően, a mai napig. És mindig csupán 30 éves...
„Most már csak rossz álomként gondolok az egészre, bár ugye még most sem tökéletes minden. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen párom, gyermekem, családom és barátaim vannak, nélkülük sosem jöttem volna ki a depresszióból és a mélypontokból, nélkülük nem jöttek volna rendbe a dolgaim.”
Ma már otthon is elvégezhetjük
Szerencsére napjainkban már létezik a hagyományos citológiánál sokkal jobb megoldás: ilyen például a Neumann Labs Easy HPV Test-je, amellyel kényelmesen, orvosi beavatkozás nélkül győződhetünk meg arról, hogy hordozzuk-e valamelyik vírust. Az 1998 óta Humán papillómavírus-diagnosztikával foglalkozó Neumann Diagnostics több mint 6 ezer magyar nőt bevonó klinikai vizsgálat során bizonyította kétlépcsős, részben otthon is elvégezhető eljárásának hatékonyságát.
A Neumann Labs Easy HPV Test használata kifejezetten egyszerű, gyors és kényelmetlenségtől, illetve fájdalomtól mentes, leginkább egy tampon felhelyezéséhez hasonló. Az otthon levett minta vizsgálata professzionális körülmények között, laboratóriumban történik, és alkalmas az összes ismert magas kockázatú vírus jelenlétének kimutatására. Ennél hatékonyabb teszt ma nem létezik. Az eredmény postán érkezik, pozitív minta esetén pedig javasolt nőgyógyászhoz fordulni, hogy második lépcsőben, a cég biomarker tesztjének elvégzésével szinte 100 százalékos biztonsággal megállapítsák a méhnyakrák kockázatát.
*
A Mályvavirág Alapítvány honlapján és az Easy HPV Test weboldalán további nők mesélték el őszintén gyógyulástörténetüket, amelyeket ide kattintva elolvashat.
